A nagy ház-kirakós

Két egymás utáni este két teljesen különböző írás született meg ugyanarról az időszakról. Nem, nem használtam tudatmódosító szereket egyiknél sem. :) Mindkettő én vagyok, egyik sem jobb a másiknál, de az hihetetlen, mennyire különbözőek tudnak lenni egyes "rétegeim". Valahogy mindkettő jól jön, hogy van. Ami első este jött ki belőlem - mit jött, kiszakadt - olyan mélyen megérintett, hogy utána is a hatása alatt álltam, többször is elolvastam, és valami mélységesen mély önazonosságot éreztem magammal, hogy igen, ez nagyon én vagyok. Második este egy másik "én vagyok" jött, ő is teljesen természetesen. Érdekes, hogy a második cikknek a megírása valójában nagyon felpörgetett, utána is zakatolt az agyam. A bejegyzésben leírt alkotó folyamat is (új lakhelyünket kerestük, majd alakítottuk át azt) ugyanilyen kettős volt. Egyrészt tanulom a megengedést, elfogadást (mert legbelsőbb részemmel ezerrel vonzódom ehhez), másrészt pedig egy nagyon izgalmas, inspiráló, kreatív folyamat zajik nálam, ami sokszor túl is pörget, és időnként lefáraszt, mert az ötletek és gondolatok csak jönnek-jönnek kontrollálhatatlanul. Ez egyébként még mindig tart, az új lakásunkat éppen felújítjuk, még korántsem végeztünk, szóval még van hátra egy kis idő, amikor nyugodtan hátradőlhetünk. (Hah, lesz mostanában ilyen?)

Fogadjátok sok szeretettel a két írást!

A második este szüleménye - na jó, ezen még bővítgettem, csiszolgattam pár napig:
(Azoknak, akik most kezdenek ismerkedni a Vaszatival, egy rövidke szösszenet található a cikk után...)

"Sokat kirakóztam, szerkesztettem, ötleteltem azon, mi módon lehetne Vaszati szempontból a legtöbbet kihozni ebből a helyből. De a végső döntéseket az alapján hoztam meg, hogy mit érzek oda a legjobbnak, a lehetőségek adta utat követve."

Nagy változásról írtam legutóbb. Milyen nagy változások akadnak az ember életében? Gyerekszületés, hozzátartozó elvesztése, új párkapcsolat, a gyerekek kirepülése? A sor azért folytatható, mégis az egyik legnagyobb az, ha új lakhelyünk lesz. Voltaképpen minden megváltozik, nemcsak a földrajzi koordináták, a helyiségek száma és elhelyezkedése, vagy a rendelkezésre álló négyzetméterek száma. Hiszen  itt fogunk élni ezentúl... Reggel itt ébredünk, a munkahelyünkről ide fogunk hazaérkezni ezután (kivéve, ha otthon dolgozunk, mint én is jelenleg, aki a babánkkal vagyok itthon), ide hívjuk a barátainkat, családtagjainkat vendégségbe, itt lesz együtt a szűk család, legyen szó étkezésről, tisztálkodásról, tanulásról, vagy szórakozásról. Egy új élet-tér. Hű...

Egy rövid időre megjelentünk az ingatlanpiacon. Szerencsések és sikeresek voltunk. Rövid időn belül két egész jó üzletet is kötöttünk. (Egy lakást eladtunk, egyet pedig vásároltunk.)

kép: etsy.com

No de hogyan is történt ez az egész? Egyik napról a másikra. :) A Vaszati kapcsán beszélgettünk a párommal, mik a terveink ezen a téren. Nem vaszatisan persze, őt ez a téma inkább irritálja, mint érdekli, de a fő elindítója ez volt. Egyszercsak kibökte, hogy ő innen el akar költözni. Volt erről szó korábban is, de csak messze a távlati célok között szerepelt. Azért lepett meg a kijelentése, mert nem is gondoltam volna arra, hogy lehetőségünk lenne váltani. Kicsik a gyerkőcök, és én itthon vagyok a picivel, egyelőre elférünk itt. (És mégis... mint egy virág szirmai, sorban nyíltak a lehetőségek.) A második gyerek születése kapcsán szükség lett volna előbb-utóbb változtatásokra, új bútorokat kellett volna vennünk, kitalálni, melyik kiskorú hol fog majd aludni, pár év múlva tanulni, miegymás. Butaság lett volna úgy berendezni a szobákat, hogy pár év múlva, amikor a kislányunk iskolás lesz, ki kelljen szórni ezt-azt. És valahogy nem akart összeállni a kép. A férjem felesleges vásárlásba nem volt hajlandó belemenni, akkor sem, ha mostani igényeinknek ez felelt volna meg, teljesen jogosan. Döntöttünk: lecseréljük a lakást. Hosszadalmas folyamatra számítottunk, hogy megtaláljuk a megfelelő lakhelyet, és még a takarónk is elég hosszú legyen hozzá. Nem gondoltuk volna, hogy pár hét múlva már alá is írjuk az előszerződést, mert annyira jó vételre akadunk. Ez a néhány hét nagyon intenzív időszak volt, éjjelenként a legkisebb ugrifüles állandóan fent volt, én pedig a hirdetéseket bújtam, és alaprajzokat szerkesztgettem, tájoltam és Vasztu-Purusha mandalákat rajzolgattam, hajnalban, lefekvés előtt pedig rakodtam az érzékeny égtájakon. (Mindezek lelkileg is segítettek ebben a nehezebb időszakban, hogy embernek érezzem magam, aki emberi körülmények között él.) A házikó (egy sorház egyik tagja), amelyik végül a miénk lett, a fotók alapján kifejezetten unszimpatikus volt. Eleve nem akartam sorházat venni, hiszen akkor vagy az északi, vagy a keleti oldal zárt. Azt mondják, megnézni nem kerül semmibe, így elmentünk felmérni a terepet, mire lehet számítani a helyi ingatlanpiacon. A ház pedig, máshogy nem tudok fogalmazni, elkezdett udvarolni nekem. Kezdeti ellenállásomat fokozatosan törte le valami furcsa, melegséges érzés, ahogy sétálgattam a falak között. Szép lassan meggyőzött, hogy lehet, hogy mégis elképzelhető, hogy boldog lehetek itt.

A telek Vaszati-szempontból. A szomszédos udvarok fáit nem jelöltem, de eléggé körbeveszik a telket, kisebb-nagyobb foghíjakkal, kivéve talán az északkelet északi oldalát.

Pedig a zárt északi oldalon kívül több komoly Vaszati hibája is van a teleknek és a háznak. A telek délnyugati sarkán autókijárat van, ez a rész teljesen nyitott a kijárat szélességben, a kapu ráadásul kék. Körben mindenhol fák vannak, bár az udvar nem annyira kicsi, hogy ez engem zavart volna, úgy éreztem, hagynak teret. Keleten gyümölcsfák vannak, és garázs is terheli ezt az égtájat. Jelenleg kelet-délkelet egy része rendezetlen, szemetes, de ezen a lakók változtatni szeretnének. A házban a főfal a Brahmasztán északi határán húzódik végig. Szintén a Brahmasztanban található a kazán, ami melegvizet is tárol, sőt később derült ki, hogy több vízvezeték és sajnos szennyvíz is keresztülfolyik itt. A vécé pedig északon van. A helyiségek funkciója sem passzol mindenhol az égtájakhoz. Az emeleten található (vécés) fürdőszoba belóg a Brahmasztanba, a konyha északkeleten és északon található (a konyha vizesblokkja szerencsére az északi szegletre korlátozódik), a főbejáratunk pedig északnyugat-nyugat határára esik. De több hiba korrigálta önmagát, részben vagy teljesen, az egész keleti oldalon végighúzódó hatalmas terasszal, a sorház telken belüli elhelyezkedésével (ami nem tökéletes, de talán elfogadható), a szinte teljesen üres középső telekrésszel, ami ráadásul a mi használatunkban lesz, és azzal, hogy a telek enyhén bár, de kelet felé lejt. A telek és a lakás is közel négyzet alapú, viszonylag szabályosak a helyiségek, nagy nyílászárók vannak a keleti és a nyugati fronton, a telekhatárok és a főfalak közel párhuzamosan futnak a fő égtájakkal. (Azért a derékszögek több helyen csak nagyjából derékszögek.) Két szintről beszélhetünk, alul egy nappalival, étkezővel, konyhával és fürdőszobával. Fent vannak a hálószobák, és egy másik fürdőszoba. A vécék a fürdőszobákban találhatók. Mindez nagyjából 100 négyzetméternyi helyen. Az alsó szinten a főfalat az előző lakó több helyen megbontotta, nagy áthidalókkal, ami jót tett a lakótérnek. A környezetünk csendes, védett, mégis a központban van, közel mindenhez, és energetikai szempontból sem találtam benne semmi kivetnivalót. A számomra érzékelhetetlen, kideríthetetlen dolgokkal nyilván nem számolhattam, és radiesztával sem mérettem ki a helyet, bevallom, nem is terveztem, pedig lehet, hogy érdemes lenne.

A folyamat, ahogy a vásárlás maga lezajlott, az ügyintézés és a felújítási munkálatok szervezése és kivitelezése, nos nagyon érdekes volt. Elképesztő indulatokat generált ez az ügy, és végig nagyon terhelt volt érzelmileg a szituáció. Mindenki megtette azt, ami tőle telt, mégis ez jött ki a dologból. A felújítási munkálatok is feszült hangulatban folytak eddig, holott egyáltalán nem jelentős az a munka, amit el kell végeztetnünk. Nagy segítségemre vannak ilyenkor a légzőgyakorlatok, és a tapasztalataim, hogy milyen hihetetlenül ki tudnak egy idő után simulni a dolgok, ha hagyom őket, hogy folyjanak a saját medrükben, és nem akarom őket megváltoztatni. De időnként félelmetes ez az egész, és volt, amikor - még ha rövid időre is - de nagyon fájt, olyan érzelmeket hozott fel bennem. Az fáj, amit nem tudunk elfogadni, önmagunkból, sosem másból, ezt már megtanultam, ezért hagytam, hogy akkor is jöjjön, amikor nagyon fáj. Szeretett barátnőm támogatott ebben a folyamatban, és egy-két nap múlva nevetve hívtam fel mindig, hogy el is múlt a félelmetesnek tűnő szituáció. Szóval érdekes korszakot élünk most...

Helyiségek, funkciók elosztása a földszinten. A főépület körvonalát szaggatott vonallal jelöltem. Ahogyan az összes helyiség, a konyha is szabályos téglalap alakú, de nem pontosan párhuzamosak a falak a főégtájakkal, az ábrán azért van furcsa formája.

Helyiségek, funkciók elosztása az emeleten. A főépület körvonalát itt is szaggatott vonal jelöli.

Jelenleg még folynak a munkálatok. Kialakultak a színek, nagyjából tudom a berendezési tárgyaink helyét. Ahol nem volt módom korrigálni, ott legtöbbször az emeleten tudtam a dolgokon javítani, az alsó szinten van ugyanis több Vaszati hiba. A színek nagyjából passzolnak az adott égtájakhoz. A halványsárgát nem sikerült északkeletre csempésznem sem fal, sem bútor színében. Bár a konyhabútor fenyő szín lesz, ez elég halvány, és kissé sárgás az árnyalata. A konyhafal zöld színt kap, ami részben északon helyezkedik el, ez picit korrigálja a lenti vécét. A földszinten a déli-délnyugati oldal nem igazán lesz megterhelve nehéz bútorokkal, mert nem volt annyi helyünk, holott az észak-északkeleti konyhabútor ezt megkívánta volna. A dolgok folyamatosan változtak, de jelenleg úgy néz ki, hogy sikerül ide egy polcrendszert helyezni, ami a családfő hobbijához kapcsolódó gyűjtemény tárolására fog szolgálni. Az délnyugat leterhelését megtámogatjuk az emeleten lévő hálószobánkkal, ahol erre - a déli-délnyugati  - falra gardróbszekrénysort terveztünk. Az egyéni égtájakat igyekeztem figyelembe venni a hálószobák kiosztásánál. Mi sajnos a férjemmel nem tudunk ezzel összhangban lenni, már ami a hálóhelyünket illeti, márpedig a dupla ágy determinálta, melyik lesz a hálószobánk. Sem dél, sem délnyugat nincs az egyéni égtájaink között, de amúgy ezek az égtájak kedveznek az alvásnak, nyugat már igen, de a radiátor miatt nem tehetjük ide az ágyunkat. Kislányom fekvőhelye északkeletre kerül, ami szintén nem túl előnyös. A képet pozitív értelemben árnyalja az, hogy az ő legkedvezőbb égtája éppen az északkelet. Saját példámból merítkezem, én akárhol laktam, ha úgy jött ki, hogy északkeleten volt az ágyam, mindig nagyon jókat aludtam, sosem volt gondom ezzel. Nekem nem a legkedvezőbb égtájam az északkelet, de a kedvezők között szerepel. Ezzel biztatom tehát magamat, hogy csak nem olyan nagy baj, hogy ide került a szobája, ágya. Ez a helyiség kissé belóg északra, ami számára kerülendő égtáj, én a magam részéről mindent meg fogok tenni azért, hogy ne tegyék ide az ágyát. Ő egyébként - igazi kislány - rózsaszín falat kért, ebből egy lilásabb árnyalatot választottunk, egyrészt nekem is szimpatikusabb volt, és talán nem kell lecserélni egy-két év múlva, ha kicsit nagyobb lesz, másrészt a picit hűvösebb árnyalat az égtájhoz is jobban passzol. Hmm, ehhez illene egy halványsárga függöny... Kisfiam szobájának fala nagyon halvány barackos-sárgás színt fog kapni, ami szintén nem teljesen felel meg az égtájaknak. A fehérrel valahogy nem voltam kibékülve, a kék és fehér színű bútorok talán ellensúlyozzák, amelyekhez nagyon jól illik ez az árnyalat. A többi dolog megtalálta a helyét: a falak színe, az északnyugati fürdőszoba lent, déli fürdőszoba fent - déli fekvésű vécével - (ami nem a legkedvezőbb, de elfogadható), itt a megfelelő színeket is tudtam hozni. A lakás vásárlásakor az is nagyon tetszett, hogy az előző lakók mindenhol semleges, fehéres színű járólapokat és csempéket használtak, amelyekhez nem is kellett hozzányúlni, mert jó állapotban voltak. Délkeleten van a lépcső, ami dinamikájában nagyon jól összejön az égtájjal. Itt van az étkező is, a földszinten, ami szintén nem a legkedvezőbb, mert délen vagy nyugaton lenne ideális, de talán nem számít olyan nagy hibának, ezt pontosan nem tudom. A kazánunk sajnos a Brahmasztanban maradt, ahol eredetileg is volt, pedig szerettük volna máshová tetetni. Ez mindkettőnknek nagy csalódás volt, de cserébe északon megnyílhatott egy tágas, bedeszkázott ajtó, ami nagyon ráfért az északi szekcióra. Így szellős, nyitott lett az északkelet-észak-északnyugat, tágas érzetű a konyha , a vécé úgyis megterheli rendesen az északi részt. Igyekeztünk megnyitni a Brahmasztant az alsó szinten, még egy falat is lebontottunk, így ez eléggé nyitott lett, bár a főfalból maradt még valamennyi. A fal, amit kivettünk, nagyon kettészelte a teret, de így nemcsak a Brahmasztan mentesült tőle, hanem a déli égtáj is. Így most délnyugat-dél-délkelet egy légtérben van, azaz az étkezőnk és a nappalink. Ez ugyebár eléggé kedvezőtlen. Alapvetően egy térelválasztó polcot terveztem ide, ezt még a jövő hozza, hogy tényleg befér-e. Emellett funkcionálisan szeparáltunk, - mivel ez két helyiség egy légtérben, - a falak különböző színűek lesznek, ahogy a padlóburkolatok is teljesen eltérőek a két helyiségben. A nappali fala krémszínű lesz, az étkezőé vidám barackos-rózsaszínes, a nappali padlója földszínű (középvilágos, tompa fa színe), az étkezőé fehér. A kettő közé mozgatható térelválasztó lapokat szeretnék majd, nagyon esztétikus és praktikus lapfüggönyök közül lehet abszolút elfogadható árfekvésben válogatni. A lakás nyugati részére került az előszoba fala. Esztétikailag nagyon szépen ki volt alakítva az előtér, ahová beléptünk az utcáról, viszont számomra nem tűnt praktikusnak. Egybenyitották a nappalival, és egyáltalán nem volt hely azoknak a dolgoknak, amik befogadására a bejárat közelében törekedni érdemes, például a kabátoknak, cipőknek, egyebeknek. Emellett az sem tűnik szerencsésnek, hogy a bejárati ajtó egyszerre szinte a nappaliba nyílik, télen ez mindenképpen problémás lehet. Így hát ide egy fal kerül, igazi előszobává alakítva ezt a helyet, fogasokkal, cipősszekrénnyel, és egyéb tárolóhelyekkel. Ha már egyszer nyugati a bejárat, használjuk ki az energiáit, tárolásra. Mégsem lesz túl szűk a tér, kellemes lesz ide betérni.

A tervezés-kivitelezés néha kirakóshoz hasonlított, de talán még inkább sakkhoz. Miután nagy nehezen összeálltak a dolgok, mind hagyományos, mind Vaszati szempontból, jött a gyakorlati megvalósítás, ami sokszor áthúzta a számításokat Ezután újabb tervezés következett, és lépésenként így jutottunk oda el, ahol most tartunk.

kép: programmedevelopment.com

Összességében is elmondhatom, hogy az egész lakáson látszik, hogy igényes lakók éltek benne, akik nagyon vigyáztak mindenre, és okosan, praktikusan igyekeztek megvalósítani a lakásra vonatkozó elképzeléseiket. Vaszati szempontból pedig eddigi lakásunk helyett egy viszonylag vállalható kompromisszumokkal rendelkező másikat sikerült vásárolnunk, amin persze még mindig lenne mit korrigálni. Az alsó szint két legproblémásabb része a Brahmasztan és az észak. Elsősorban a lakás közepe, a Brahmasztan, az itt található bojleres kazánnal, főfaldarabbal és az átfolyó vízzel, szennyvízzel. A másik természetesen az északi vécé. A sorház jellegből adódó északi zártság sem tesz jót ennek. Az északkelet-délnyugat tengely leterheltsége is szinte a fordítottja a kívánatosnak. A hibákon valamelyest javítanak az emelet és a telek energiái, a tudatosan megválasztott színek és egyéb korrekciós elemek. Régi lakóhelyünhöz képest északon tudtunk sokat fejlődni, a szűk terek, nehéz tárgyak, vécé és a főzőfülke nem pozitív irányba mozdították a Vaszati mutatókat, holott volt viszonylag nagy északi ablakunk (ami előtt sajnos magas fák álltak sorfalat). A Brahmasztannal ott sem álltunk túl jól, falak szabdalták, szűk folyosó vezetett át rajta, és bizony ide belógott a külön helyiségből álló vécénk is. Egyikünk sem a neki megfelelő égtájon aludt, bár miután mindannyian alvásra alkalmas égtájon hajtottuk eddig  álomra a fejünket. (Kivéve az első babánk megszületése utáni időszakot, amikor az ő ágya délkeleten volt, a lehető legkedvezőtlenebb égtájon. Azt a két évet nem kívánom senkinek. Most velünk alszik.) A csodálatos északkeletünktől, a halványsárgára festett nappalinktól, amit imádtunk, és ráadásul plusz terület is volt, sajnos el kell búcsúznunk, holott tudjuk, hogy ez az égtáj kiemelten fontos. (Lett viszont egy nagy keleti oldali teraszunk, kiugrással ebbe az irányba.) Volt életterünk szabálytalan alakjának, kiugrásainak, aránytalan tereinek viszont szintén búcsút inthetünk. Ha már sikerült innen véglegesen elköltöznünk, persze. Mindent összevetve sokkal jobbak a mutatóink, ha a Vaszati szempontokat tartjuk szem előtt, mint eddigi lakóterünkben.

A mi esetünkben a színekkel és a különböző tárgyak elhelyezésével egész jól lehetett játszani kialakítandó otthonunk esetében akkor is, ha az adottságai révén eleve kötöttségekkel járt. (Azért alaposan meg kellett dolgozni az eredményért.) Mindezt úgy, hogy családtagjaim be vannak oltva Vaszati ellen, kizárólag az ésszerűség és esztétika keretein belül. Hosszú távon úgysem lennénk boldogok, ha ezeket megerőszakolnánk.

kép: home.wikia.com

Egy dolgot azonban mindenképpen megemlítenék itt, a végén. Sokat bújtam a szakirodalmat, már ami a blog témáját illeti. Nem véletlen az sem, hogy ezeket a posztokat írom, mert szenvedélyesen érdeklődöm az iránt, mi lehet a valódi kapcsolat az élettér, és a benne lakók életminősége között, a mindennapi, gyakorlatias elemeken túl. (Elárulom: még semmi kőbe véshetőre nem jöttem rá.) Sokat kirakóztam, szerkesztettem, ötleteltem azon, mi módon lehetne Vaszati szempontból a legtöbbet kihozni ebből a helyből. (És amikor időm, erőm engedte, a mostani lakásunk rendezésével igyekeztem harmóniát vinni az életünkbe, így az újlakás-projektbe is.) Ezek az információk, elképzelések biztosan beépültek az agyamba, nem vitatom, sőt, érzem is. De a végső döntéseket az alapján hoztam meg, hogy mit érzek oda a legjobbnak, a lehetőségek adta utat követve. Igyekeztem követni az áramlatot, amit az Élet mutatott nekem, akár szakemberek, akár bútorbolti eladók személyében, akár ésszerűség formájában, akár intiúcióként. A lenti vécén és kazánon sokat kínlódtam, ahogyan a nappali leterhelésével és az alsó szinten dél-délnyugat "feldarabolásával" is. De megengedtem, hogy ha minden abba az irányba mutat, amerre, akkor maradjon még abban az esetben is, ha az kedvezőtlen. A "szerencsén" múlt, hogy ezek egy része a számomra kívánatos irányba változott, persze ahol lehetett, megléptem, amit megkívánt a helyzet. Engedtem az érzéseimnek, hogy a kisfiam szobájába nagyon halvány barackos-narancsos színt válasszak a fehér helyett, holott oda elvileg az nem való. Az alsó szint déli régiójából egy komódot kidobtam a tervező programban, mert rájöttem, hogy a félelem vezérelt, amikor odaterveztem, hogy minél jobban leterheljem a déli oldalt, de valójában semmi helye ott. Nem mi vagyunk, csak egy félelem vezérelte elem. Végignéztem a terveket, mik azok, amelyek még félelem-alapúak. Rájöttem, hogy a funkció kárára nem tehermentesíthetem a konyhánkat, ha északkeleten van, akkor sem. Furcsa ezt így leírva visszanézni, hiszen egy lakásban a funkcionalitás az egyik legfontosabb szempont, hiszen ha évekig bosszant minket valami, még ha apróságnak tűnik is, az semmiképpen nem azt szolgálja, amit a Vaszati hirdet. De időnként elfogja az embert a láz, hogy megváltsa a világot. Holott a világot nem kell megváltani, az a merész feltételezésem, hogy már rég meg van váltva, csak észre kell venni. Azt gondolom, és hiszem, és látom, ahogyan működik, hogy a világnak igaznak kell lenni, amit magunk köré építünk. Megtalálni magunkban, mi az igaz, éppen ott, és éppen akkor, a többi meg szépen alakul magától.

Azért még korántsincs vége, bármikor kiderülhet bármi turpisság, vagy megnyílhat egy váratlan lehetőség, ez az egész folyamat során így volt. Meg kell tanulnom bíznom magamban, és abban, hogy amit elém tesz az élet, az mindig úgy jó (erre utólag szoktam rájönni). És egy ideje azt veszem észre, hogy a kettő voltaképpen ugyanaz. Nekem ez egy nagyon izgalmas út, és igaz, hogy néha, pillanatokra nagyon fáj, vagy néha úgy érzem, elfáradok, de túlnyomórészt és alapvetően - idáig legalábbis - nagyon élvezem.

A bejegyzés párja itt található.

A cikkben inkább csak leírásszerűen részleteztem, de nem magyaráztam azt, mitől kedvező vagy kerülendő egy-egy szín, vagy bármi egyéb az adott égtájon. Például a kedvezőtlen délnyugati kapu, ami még ráadásul kék is, vagy a keleti terasz, ami viszont pozitív potenciálú terület. A bejegyzés így is eléggé hosszú lett, legyen, aki végigolvassa... Ajánlom hát a szakértőket, két fő kedvenc internetes Vaszati-oldalamat. Íróik másfélék, és másért szerethetőek számomra, ám mindkettőjükkel tudok azonosulni, rajongani a cikkeikért, szaktudásuk mellett a személyiségük is átjön a sorok között. Íme:

Hivatalos Vaszati blog - A szövetség elnökének, Manhertz Editnek szívvel-lélekkel írt blogja, a közérthetően átadott, hasznos tudnivalók mellett sok-sok ötlettel és saját életéből, lelkéből belevitt színekkel, hangulatokkal, apró hétköznapi csodákkal.

Elvis és Vaszati - Spaczér Judit írásai számomra olyannyira letisztultak és lényegretörőek, hogy legtöbbször ide kattintok, ha valamilyen pontos infóra van szükségem energiaminőségről, színről, alkalmazható funkciókról, vagy bármi egyébről egy-egy területtel kapcsolatban, és valami nyugodt biztonságot érzek mindig, amikor a cikkeit olvasom.

Köszönöm Nekik!