A hely, ahol élünk

kép: proyekindonesia.com

Szeretem ezt a lakást. Amikor ideköltöztünk, nem túlzok, maga volt a mennyei ajándék számunkra. Az első saját, közös otthon. Egy gyönyörűséges, napsütötte vasárnap toppant be az életünkbe, teljesen váratlanul. Adódott egy lehetőség, amely segítségével minimális összeg kifizetése után, nulla hitellel (és persze szülői segítséggel) egyszer csak lett egy lakásunk. Az egész olyan meseszerű volt, hogy szinte el sem hittem. (Előtte egy olyan házban laktunk pár évig, ideiglenesen, ami észak-dél tájolású volt, keleti bejárattal, északkeleti fürdőszobával. Ezek pozitív Vaszati-jellemzők, valamiért mégsem szerettük azt a helyet.) Leendő északkeleti nappalinkban beszéltük meg a fontos részleteket, és utána néztünk körbe alaposan a lakásban. Imádtam. Tisztán emlékszem a pillanatra, hogy minden porcikám azt súgta: igen, Ő az! Ezekben pedig nem szoktam csalódni. Holott már akkor is éreztem, hogy bizonyos szempontból kompromisszumokat kötök. Az egyik szoba eléggé lehangoló volt, ők csak teregetésre használták, akkor azt gondoltam, csak ezért. Az, hogy a fürdőszoba, a vécé és a főzőfülke csak egy pici lyuk, teljesen természetes volt számomra egy lakótelepi lakás esetén. Volt egy csodás nappalink, hozzá még két félszobánk, hipphipphurrá. Ez akkor így teljesen tökéletes volt, és minden úgy alakult, ahogy kellett. Megvettük hát a lakást, és éltük mindennapi kis életünket. És minden probléma ellenére úgy gondolom, hogy sorszerű volt, hogy ebbe a lakásba költöztünk, méghozzá pozitív értelemben.

Furcsamód az életem elment egy spirituálisabb irányba. Pár évvel azután, hogy beköltöztünk, megszületett a kislányom. Nagyon keserves időszak volt ez mindannyiunk életében, nehéz volt őt bevezetni ebbe a világba. Valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság volt benne, végletesen igényelte mindkettőnk közelségét. Ez engem borzalmasan megviselt, testileg és lelkileg egyaránt. Egyfelől nagyon rossz volt látni, hogy ő szenved, és én csak annyit tehetek, hogy ott vagyok mellette, még az okát sem tudom, hogy mi a gond. Másfelől pedig megszűntem emberi lénynek lenni, akinek szükségletei vannak. Az elképzeléseim, a világ, amit a gondolataimban megteremtettem hármunk számára, szertefoszlottak. Valahogy túl kellett élni ezt az időszakot, ebben pedig a párom, a szüleim segítettek, és a spiritualitás által kapott látásmód. Ez a mai napig is így van. Ha térenergetikában gondolkodom, mostani tudásom alapján (ami nem sok,) úgy gondolom, többek között az a bizonyos északkeleti nappali húzott ki minket eddig a csávából, engem legalábbis. Jöjjön egy kis elmélet, hogy kiderüljön, miért gondolom ezt így.

Sokat köszönhetek Spaczér Judit blogjának. Ez az ábra a kedvencem. kép: vaszati.blogspot.hu

A Vaszati szerint minden körbekerített térnek, azaz teleknek, lakásnak, szobának egy pontosan meghatározható energetikai rendszere van. A Föld minden táján ugyanúgy működik ez, hasonló energiák az uralkodók az egyes égtájakon az elhatárolt térben, a Föld minden pontján ugyanabból az irányból érkeznek az éltető energiák, és mindenhol hasonló égtájakon érvényesülnek a "sűrűbb," erőteljesebb energiák. Előbbiek a pozitív, utóbbiak a negatív energiák, de ez csak annyit jelent, hogy két ellentétes minőségről van szó, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak máshogy viselkednek, és másként tudjuk őket a hasznunkra fordítani. Nem mindegy, hogy mi módon rendezzük be a teret, mert az északi és a keleti irányból kapjuk az éltető energiákat. Befogadásukhoz lakásunk északi és keleti oldalának nyitottsága kell, nagy ablakokkal, főbejárattal, verandával. Sikeresen érvényre tudnak jutni, ha ezeken az égtájakon szellősen berendezett, nagy terekkel, tisztasággal találkoznak.



 

Vastu-Purusha mandala és a csakrák kép: vastu-vidya-australia.com

Az északkelet-délnyugat tengely lakóterünk gerince, nagyon lényeges, hogy ez a két égtáj harmóniában legyen. Ha az emberi testet nézzük, akkor a gerincen és a fejen van a hét nagy csakra. A lakás kiindulási pontja az északkeleti rész, ez a koronacsakrának felel meg, az északi és keleti energiák találkoznak itt, ezért az északkeleti égtájnak különösen tisztának kell lennie. Ami itt van, annak az energiája mosódik be a lakás többi részébe, amúgy ez a víz alapelem területe. Az ellenpontozás délen, délnyugaton és nyugaton történik meg. Ideális esetben ide kerülnek a kisebb helyiségek, a tárolók és a nehezebb tárgyak. Hogy kellő védelmet kapjon, le kell zárni ezt a részt, erős falakkal, kerülni kell a nagy ablakokat, a túlságosan nyitott tereket, bejáratot. Itt kell "megfogni", leföldelni az energiát, különben az szélvész módján végigszáguld a lakásunkon és az életünkön. Délnyugat a stabilitásért felel, itt kiemelt jelentőségű a megfelelő zártság, a föld elemnek kell érvényesülnie ebben a térségben, ez a gyökércsakra megfelelője. A másik, a dinamikus tengely az északnyugat-délkelet, ezen a két égtájon fordul át az egyik energiaminőség a másikba. Északnyugat a levegő elemé, a mozgásé, emberi kapcsolatoké. Délkeleten kell helyet kapnia a tűznek, ez a belső dinamika területe, úgymint munka, lelkesedés, akarat. Érdekes, hogy a főzés is ide tartozik. A fő égtájaknak is persze megvan a maguk sajátosságai, és nem szabad megfeledkezni a középső területről, amit már az ősi magyar kultúrában is üresen hagytak, nagyon helyesen (ez  a napfonat csakrának felel meg).

A fentiekből következik, hogy nagyon nem mindegy, hogy a különböző funkciók hol kapnak helyet, hogy a harmónia létrejöhessen. A dinamikusabb égtájakon például nem kifejezetten lehet nyugodtan pihenni, délkeletre nem szerencsés a fürdőszoba, mert a víz és a tűz elem nehezen fér meg egymással. Mint látható, a Vaszati egy összetett rendszer, még én is az alapoknál tartok. Talán jobban át is tudják nálam adni ezt a tudást, akik ezt tanulták, sőt tanítják. Azt remélem, kiindulási alapnak használható ez a pár gondolat, amit leírtam.

Íme, ilyen alakja van a lakásunknak felülnézetből. Természetesen nem ilyen szép színes, a különböző színekkel az egyes égtájak lakáson belüli hatását szerettem volna érzékeltetni. Látható, mekkora nagy szelet jutott a világossárga északkeletnek, amely többek között a spiritualitás megfelelője. Funkcionálisan is passzol, mert nappalinak használjuk.

A mi lakásunk funkcionálisan hellyel-közzel megfelel a fentiekben leírtaknak. Délnyugaton van a hálószoba, ami a legideálisabb a szülők éjszakai pihenéséhez. Északnyugaton van a főzőfülke, ami szintén jó. A beépített szekrényünk és a nagy ruhásszekrényünk nyugaton van, ez is szuper. Nagyon jó a keleti bejárat, előszoba, itt van a lakótelepi viszonylatban tágas étkezőnk is. Északkeleten van egy nagy tálalószekrényünk, ami nem a legtutibb ide, de maga a tér itt is nyitott. Plusz bővítménynek fogható fel a tágas nappalink, ami északkeleti irányban van, hatalmas északi ablakokkal, sőt innen nyílik az északi erkélyünk is. Ezek mind-mind pozitívan járulnak hozzá életünk alakulásához. A főbb Vaszati hibák inkább abból adódnak, hogy nem megfelelő helyen nyitott vagy zárt a tér, és aránytalanok, szabálytalan alakúak a helyiségek, ahogyan maga a lakásunk is. Igaz, hogy északon vannak nagy ablakok, de délen gyakorlatilag a teljes falat ablakok foglalják el. A félszobákat, amik nagyon keskenyek, nagyon nehéz épkézláb módon berendezni, a Vaszati elveket itt csak nyomokban tudjuk alkalmazni. A délnyugati sarok déli falán egy hatalmas ablak figyel, ebbe a szegletbe csak az ágyunk fért be, más bútor nem. Az északnyugati és északi rész zsúfolt, apró, pici terek vannak itt (pinduri konyha, fürdőszoba, vécé), holott itt szabad utat kéne engedni a levegő elemnek és az északi energiáknak. Mivel két oldalt szomszédos lakások vannak, keletről teljesen zárt az otthonunk, ezt csak az oldja egy kicsit, hogy itt van a főbejárat, de az is a lépcsőházból nyílik. Amivel a legtöbbet kínlódunk a mai napig is, az a gyerekszoba, sosem szerettük ezt a helyiséget, egyszerűen nem tudtunk vele mit kezdeni. (Ez az a bizonyos szoba, ahová az előző lakók teregettek.) Node most már tudom, hogy miért! A délkeleti rész a legkevésbé ideális pihenésre, (játszani a nappaliban szeretnek, ott van erre hely,) használati tárgyak szintjén abszolút hiányzik innen a tűz elem (nyilván nem szeretném elektromos berendezésekkel telepakolni a szobát), úgyhogy van kavarodás. Nem csoda, hogy a kislányom nem is tudott itt soha aludni. (Azért a tények kedvéért tegyük hozzá, hogy ő sehol sem tudott aludni. Most már nyugodtabb, és a mi hálószobánkban táborozik éjjelente.) De akárhogyan is törtem a tollat, lehetetlen ezt a szobát funkcionálisan máshová tenni, ezzel kell most főznünk.

Lakásunk főépületének leterheltsége

Most, hogy elkapott a gépszíj, elkezdtem elemezgetni a mi kis lakunkat, az eddig felcsipegetett tudásmorzsák alapján. A bennem élő Kocka kisasszony rendkívül örült ennek a feladatnak, sosem gondoltam volna, hogy egy indiai térrendezési módszer valaha is fel fogja csigázni őt. Nos, az egyes területek leterheltségét néztem meg, többféle szempontot vettem figyelembe, és ezeket összesítettem a 9x9-es hálóra lebontva. Ez a bizonyos háló látható az előző bekezdés ábráján, ahol az égtájakat azok domináns színeivel jelöltem. (Egy égtájjal több szín is harmonizál, jellemzően színtartományokról beszélhetünk, én mindegyiknél kiválasztottam egy-egy konkrét színt a fenti ábrához.) Eléggé szembetűnő, hogy a főépület hálójának egyes darabkái eléggé elnyúltak. Ez természetesen nem a legoptimálisabb energetikailag. Az itt szereplő ábra ezeket az aránytalanságokat nem követi, de talán így is érthető, mely területekről van szó. A nappalink számára egy külön elemzést csináltam, ez az ábra nem tartalmazza ezt a helyiséget, mivel külön bővítményként fogható fel. Nagyon jól látszik tehát, hol vannak a legsúlyosabb Vaszati hibák. Az északnyugati sarkon különösen rosszul áll a szénánk, ahogy a teljes déli oldalon is, és a keleti rész sem a legideálisabb, északról nem is beszélve. A bejegyzés végén majd külön-külön megtalálhatóak a részletek is, amiket ebbe az összegzésbe sűrítettem, ezek pedig a következők szempontok voltak: szűk terek, nehéz tárgyak, tárgyak gyűjtőhelyei (amik lehetnek nehéz bútorok is, ebben az esetben a nehéz tárgyak közé is bekerültek), valamint a vécé és a szemét.

Igyekeztem összeszedni, melyek azok a problémák, amikkel tartósan küzdünk, a következő bejegyzésben ezeket fogom egy csokorba szedni, és megnézzük, hogy ez mennyiben passzol össze a lakás energiáival (már ahogyan én összerakom magamban a képet). Eléggé izgatott vagyok, mert még magam sem tudom, mi fog kikerekedni belőle. Remélem, velem tartotok akkor is!

***

És ha valaki még a további részletekre is kíváncsi, nos akkor le a kalappal előtte, az ő számára van itt néhány apróság, a többféle szempontos elemzés. A sötétebb árnyalatokkal a fokozatokat szerettem volna érzékeltetni. (Az elmosódott szövegért a jelmagyarázatban elnézést kérek.)

Az előtér és az étkező egy légtérben van. A fürdőszoba-vécé blokkot egy szűk közlekedő köti össze a hálószobával, gyerekszobával és az étkezővel.	Az északi és déli oldalon lévő ablakok. Keletről a bejárati ajtó, és a felette levő "kockában" a bejárat a nappali felé.
Sok fal, szűk helyiségek, főként az északi és nyugati, valamint azok mellékégtájainak régióiban, és sajnos középen is.	Szekrények, ágyak, hűtő, mosógép, és hasonló súlyos tárgyak.
Ahol sok tárgy van egy helyen.	Látható, hogy nem a legideálisabb a szemeteseink helye sem.
Északnyugaton a csücsökben a tűzhely, északkeleti sarokban a mikró, az északi régióban hűtőszekrény és bojler. A Vaszatinak köszönhetően döbbentem arra rá, hogy egy trafó van a házunktól kb. 20 méterre, pontosan a lépcsőház bejáratával szemben, és ez nem biztos, hogy jó. A narancssárga színek azt mutatják, melyik térségben nem védenek vastag falak minket ettől a sugárzástól.	Vizesblokk északon, vécével, és a mosógép nyugaton.