Amikor Vasztu-Purusha hív...

Egy ideje gondolkodom már azon hogy blogot írok. Na nem mintha extra életet élnék, vagy látszólag bármi különleges történne velem. Mégis, a késztetés adott egy ideje. Talán mert hétköznapi életem időnként csodákat tartogat, olykor nagyon izgalmas mindaz, ahogyan én azt „belülről” megélem. Hát persze, hisz mindannyiunk élete egy érdekes kalandregény, ezt tudjuk is, elfelejtjük, közhelynek tartjuk, de azért tisztában vagyunk vele. Ha másért nem, hát saját magamért írom ezt a blogot. Szeretek írni. Igen, leginkább magam miatt írogatok. Lejegyzem, és mehetünk tovább. Túlléphetünk ezen is, hogy folytassuk a sétát...

Hihetetlen, de egy egyszerű uborkaszelet is olyan, akár egy mandala! (Ne aggódj, nem fogunk főzőcskézni...) kép: motherhubbardsgreencupboard.blogspot.hu

Az ürügyet legújabb szerelmemben találtam meg. Úgy éreztem, erre a szálra szeretném felfűzni mindazt, ami kikívánkozik belőlem. Hogy miért? Imádom, amikor a szent és a gyakorlatias aspektus összekapcsolódik. Számomra leírhatatlanul megnyugtató és felemelő, amikor ez – még ha röpke időtartamokra is – megvalósul az életemben. Hiszek a mindennapok szentségében, apró-cseprő dolgaink szakrális megélésében. Hiszem, vallom, hogy a Földön a feladatunk ez, hétköznapi testben, hétköznapi sorsunkat élve megtalálni és megtapasztalni az egységet, harmóniát, mondjuk talán úgy: a boldogságot. Ahh, nagy szavak. De akkor is... Áldás van egy adóbevalláson, vagy egy vécésnéni munkáján, ha azt az Isteni rend szerint végzik. (Elnézést a példákért, senkit sem akartam megbántani, csak buta sztereotípiákat használtam.) És ha már így belejöttem, azt is bevallom, minden embert alapvetően jónak és szeretettelinek látok, a belső önMAGára rakódott mindenféle torzító rétegek alatt.

Na, de térjünk vissza a Vaszatira! Aktuális nagy Ő-m ugyanis (szigorúan a férjem után persze) egy ideje az a szent és többezer éves térenergetikai rendszer, amely a védák könyvében leírtakat követi. A védikus írások szisztematikusan tartalmazzák mindazokat az építészeti információkat, amelyekkel tökéletes harmóniát teremthetünk a minket körülvevő természeti erőkkel és törvényszerűségekkel, úgymint gravitáció, energiaáramlás, a bolygók mozgása és hatása, az égtájak jellemző tulajdonságai, az öt alapelem: föld, tűz, víz, levegő és éter sajátosságai. Mivel ősi, szakrális, bölcs tudásról beszélünk, fontos megemlíteni mindennek a lelki hátterét is, hiszen a Vasztu - amely aztán Vaszati néven került át a nyugati kultúrába - az ember anyagi világban való boldogulását segíti elő. A Feng Shui is a Vasztu alapjait használja, csak sokmindenben módosult, és többfelé ágazott.

Vasztu-Purusha mandala. A lakótér égtájak szerinti felosztását végzik el a segítségével. Ez egy 9x9-es, és egy 3x3-as terület kapcsolódik az adott égtájhoz az aktuális téren belül. kép: regi.lakberendezes.hu

A védikus építészet alap szimbóluma a Vasztu-Purusha mandala. Az indiai kultúra alapjait képezik a különféle istenségek, félistenek, kis életünk minden aprócska szeletének megvan a maga szellemi irányítója (vicces volt olvasni az egyik cikkben, hogy még annak is, mikor pislogunk). Mandalát a nyugati emberek többsége is látott már, ezek különös gonddal megszerkesztett, elkészített ábrák, rajzok. A mandalák mind valamilyen istenséghez, szellemi világbeli nagyhatalmú lényhez kötődnek, én valahogy úgy fordítom magamnak, valamilyen energiatípushoz, energetikai mintázathoz. (Például a Hold bolygóhoz, és az ahhoz kapcsolódó energiákhoz, amiket a Hold az asztrológiában képvisel.) Erejüket ún. erődiagramjuknak, azaz speciális szerkezetüknek, mértani pontossággal megrajzolt formáiknak tulajdonítják. Az sem mindegy, mikor, mi módon és mely személy által készülnek. Hatékonyságukat fokozza, ha megfelelő mantra (védikus ima) is kapcsolódik hozzájuk, természetesen ennek is megvannak a maga pontos szabályai. Ekkor már yantráknak hívjuk őket. Vasztu-Purusha tehát az épületeket kapta, hogy menedzselje az ottani energiákat, neve szó szerint annyit tesz: a ház irányítója, mandalája a harmonikus tér szimbóluma.

Mi módon jött be ő az életembe? Lépésenként, fokozatosan. Életem elmúlt másfél évtizede arról szólt, hogy tudomásul vegyem, majd megtanuljam sorvezetőként használni mindazokat a jelenségeket, amik bár ellentmondanak a józan észnek (legalábbis látszólag, időnként aztán kiderül, hogy voltaképp mindkettő igaz egyszerre), és mégis-mégis működnek, és az életem is, ha ezt a furcsa, megmagyarázhatatlan erőteret figyelem. (Ez fordított az írás felé is, és most a Vaszati segít nekem abban, hogy valamiféle formába öntsem a gondolataimat.) Igen, voltaképpen a saját igazi önmagam szólított meg, és Vasztu-Purusha által saját valódi önmagam (amely a máz és a külső rétegek alatt tündököl) egy szeletét ismerhetem meg. Elvégre az útkeresés mindig erről szól...

Vajon merre tovább? kép: kiskutas.hu

Életem olyan szakaszában vagyok, amelyben volt alkalmam sokmindent újragondolni, és úgy érzem, egy új szakasz kezdetén járok. Tavaly ősszel azt kértem, hogy Sorsomban kiteljesedett, boldog ember legyek. Éppen egy nehézségekkel terhelt időszak után voltam, pici kislányommal, már-már fellélegezve, hogy azon az első három éven túlvagyunk. Második babámat vártam, a vággyal minden porcikámban, miszerint én most az ő megszületéséig sokmindent bepótolok, ami az elmúlt időszak alatt kimaradt. A vágy vágy maradt, a bepótolnivalók elmaradtak, és egy másik irányba terelődtem tovább. Ennek köszönhetően átértékelhettem, mi az igazán fontos, mit akarok az élettől, meg egyéb hangzatos dolgok. De időnként nem árt ezekkel sem foglalkozni. Valami megváltozott bennem, mintha kaptam volna egy lehetőséget, hogy pihenjek, letisztuljanak bennem a letisztulnivalók. Mintha kicsit minden megváltozott volna, nem látható szinten. Fizikai síkon ez egy lassú regenerálódást jelentett, ami még most is tart, hihetetlenül segítőkész és szeretetteli környezetet, egy tündéri nyugodt babát, aki mellett végre összeszedhettem, összeszedhetem magam. És tudtam, hogy rendbe kell tennem a lakást. Energetikailag. Egyre erősödött bennem az érzet, hogy ezzel a lakótérrel, ahol élünk, kezdeni kell valamit. Tértisztítás, egy ideje érdekel valahol, belül, a tudatom egyik szeletében. És akkor jött a Vaszati, amiről először azt hittem, Feng Shui. Olvasgattam térrendezésről mindenféléket, és figyeltem magamat, a reakcióimat, mit érzek igaznak. Éreztem, hogy az égtájak fontosak, elvégre az egész Földön általánosnak tekinthető egy mintázat, ami alapján a különböző energiák érvényesülnek, és úgy éreztem, ebben alapvetőek az égtájak. Eddigi világképemhez passzoltak a különböző égtájak energiatípusai, a nyitottság-földelés duális pólusai, a négy elem (plusz az éter, ami új nekem), a csakrák, a testrészek bolygók energiáinak való megfeleltetése. Rendszerré szerveződött bennem mindaz a tudás, amiket eddigi keresésem során felszedegettem, és magamban igaznak éreztem. Végigjártam a lakás különböző pontjait, milyen érzés ott lenni, végignézegettem a korrekciós yantrákat, melyik érint meg. Kiválasztottam négyet, a legfontosabbakat. Azóta meg is érkeztek, csak arra várnak, hogy a helyükre kerüljenek... Így ismerkedtünk, én, meg Én. Ahogy már annyi éve. Most éppen én meg Vasztu-Purusha Én. (Vasztu-Purusha, ugye nem haragszol a megfogalmazásért? Azt hiszem, Te érted, mire gondolok. :D)

Itt tartok most. Vaszati és blog témában. A kezdeteknél. Úgy tűnik, érdemes volt rendet raknom keleten, az előszobámban...

Források:
vaszati.hu
vaszati.wordpress.com
origo.hu